Kislábnyom: elmélet és gyakorlat

vadokris, 2017. szeptember

Írjuk, készítjük a Kislábnyom hírlevél 100. számát... Várjunk csak: 100. számát?!?!

Ki gondolta volna, amikor az első számot terveztük Antal Orsival, 2010-ben... Persze, reménykedtünk, hogy nem csak egy évig, aztán még egy évig, a Kislábnyom pályázati programok végéig, tudjuk majd megjelentetni, de hogy eljutunk majd a VIII. évfolyamig és a 100. számig: hát, nem gondoltuk volna. De nagyon örülünk, hogy sikerült, és örülünk, hogy sok olvasónk van. Köszönjük az olvasást, érdeklődést, támogatást!

  

1. szám: ültetünk, 100. szám: ünneplünk
(Mielőtt bárki megjegyezné: igen, műanyag cuccok vannak a kezünkben, de többször lettek használva és utána szelektívbe kerültek...
Nem a legjobb megoldás, fejlődünk még mi is )
(Képek: GreenDependent)

 

És mivel nyolc évfolyam és száz szám hosszú időszakot ölel fel, arra gondoltunk, talán érdemes körüljárni, miért is Kislábnyom a nevünk? Mit értünk a kislábnyom és a kislábnyomos életmód alatt? És hogy igyekszünk ezt megvalósítani mindennapi életünkben mi, a Kislábnyom hírlevél jelenlegi szerkesztői és írói?

Nézzük először az "elméletet"...


A környezeti megközelítés: a kislábnyom elnevezés és cím az ökológiai lábnyom, valamint annak legnagyobb összetevője, a karbon-lábnyom szavakból származik, és alapvetően egy célt jelöl meg: kislábnyomra törekszünk, azaz akkora lábnyomra, amely tiszteletben tartja és nem lépi túl a bolygó biokapacitását. Azaz nem fogyasztunk több erőforrást, és nem termelünk több hulladékot (légneműt, folyékonyat, szilárdat...) mint amit az ökoszisztémák elő tudnak állítani és el tudnak nyelni vagy semlegesíteni. Kicsi ez a lábnyom, vagy legalábbis kisebb kellene, hogy legyen, mint amin ma egy átlagos magyar ember él, hiszen jelenleg túlhasználjuk az erőforrásokat és túlterheljük hulladékainkkal, kibocsátásainkkal az ökoszisztémák elnyelő- és semlegesítő-képességét (ld. bővebben pl. 99. hírlevél). A lábnyom-csökkentéshez igyekszik hát a Kislábnyom hírlevél példát, inspirációt és útmutatást adni - illetve bizonyos esetekben emlékeztetünk a kislábnyomosság időszerűségére, sürgető voltára is (ld. bővebben pl. 83. hírlevél). A kislábnyom azonban számunkra nem csak a környezeti tényezőt tartalmazza...


A társadalmi/szociális megközelítés: A kislábnyommal az erőforrások egyenlőbb elosztására és az erőforrásokért való felelősségvállalás megosztására is fel szeretnénk hívni a figyelmet. Ha kisebb a lábnyomunk, az egyben azt is jelenti, hogy hagyunk erőforrást másoknak is. A kislábnyomos életmód, életfilozófia része tehát az is, hogy egy mindenféle szempontból egyenlőbb élet és társadalom kialakításáért munkálkodnak követői.
És itt kell azt is megemlíteni, hogy a kislábnyomos életmódnak alsó korlátai is vannak: fontos, hogy az alapvető szükségletei mindenkinek kielégüljenek. Bár több szó esik manapság arról, hogy lábnyomunkat csökkenteni kell, hiszen a gazdag országokban - köztük Magyarországon is - többen vagyunk ebben a helyzetben, vannak olyanok is, akiknek bár kicsi a lábnyomuk, az nem fenntarthatóan kicsi, mert alapvető szükségleteik nem elégülnek ki, egy vagy több szempontból nélkülöznek (ld. még 93. hírlevél). Nélkülöznek, mert a jól-lét alapját jelentő szükségleteiket nem tudják kielégíteni, pl. nincs elegendő élelmük, tiszta vizük, lakásuk, energiaforrásuk, vagy nem megfelelőek higiéniai, oktatási, egészségügyi körülményeik, vagy valamilyen szempontból elnyomásban élnek (pl. sérül a demokrácia vagy a nemek egyenlő volta, stb.).


Összefoglalva tehát: Kate Raworth angol közgazdásztól kölcsönzött hasonlattal élve fontos, hogy a kislábnyomos életmód az ábrán látható módon a "fánkban" helyezkedjen el. A fánk külső határa az ökológiai korlátokat jelképezi, a belső határa pedig a jól-lét alapját jelentő szükségleteket (részletesebben ld.: 96. hírlevél).


 

Végül pedig a sokszínűség: ahogy azt ábránkkal igyekeztünk kifejezni, a kislábnyomos életmód megvalósítását sok irányból meg lehet közelíteni. Sokan a helyi közösség erősítésével, építésével kezdik és például helyi élelmiszer-hálózatot, cserebere kört, autómegosztó rendszert, vagy akár öko-lakóközösséget szerveznek. Mások először a lakóhelyüket, otthonukat alakítják át, és a kislábnyomos úton alacsony energiafelhasználású vagy akár energiát is termelő passzív, aktív vagy akár autonóm otthon kialakításával indulnak el. Ismét mások pedig a nulla-hulladékos háztartás és életmód kialakítását tűzik ki célul. Van olyan is, aki először a munkáját alakítja kislábnyomossá: biogazdaságot alapít, adományboltot indít vagy épp a kislábnyomos élethez szükséges készségeket, ismereteket adja át másoknak. Mindegyik jó irány, mindegyik elvezethet egy kislábnyomosabb élethez, sőt, ahogy ábránk is jelzi, kapcsolódnak, épülnek is egymásra. Fontos azonban, hogy keressük a kapcsolatot az összetevők között, építsük be életmódunkba egyiket a másik után! Ehhez szeretnénk a Kislábnyom hírlevélben a jövőben is inspirációt és útmutatást adni.

 

A cikk szerzője: Vadovics Edina, GreenDependent

 

Közben pedig nézzük a "gyakorlatot"... azaz hogyan igyekeznek mindezt megvalósítani mindennapi életünkben a Kislábnyom hírlevél jelenlegi szerkesztői és írói?

 

Vadovics Edina és Kristóf kislábnyoma

Kislábnyomosság bizonyos szinten mára átjárja egész életünket...

Így választottunk lakhelyet... Hosszú távon olyan helyen szerettünk volna élni, ahol a közelben lehet a munkahelyünk, hogy akár biciklivel (vagy gyalog) is mehessünk munkába. Ahol vannak közösségi kezdeményezések, amikhez lehet csatlakozni, pl. zöldségdoboz-rendszer. Persze nem rettenünk vissza ilyen elindításától sem...

Így alakítottuk ki otthonunkat... energiatakarékosan és minél környezetbarátabban felújított viszonylag kicsi parasztház, kerttel. A kertben gyep nincs, füves rész igen, amit turkálhat a vakond és élvezhet Myra kutya, és sokféle fa nekünk és madaraknak mindenféle terménnyel, búvóhellyel. És persze kiskert komposzttal és épp felújításra váró komposztkassal. A kertben változó sikerrel, de sok mindent termelünk, szomszédokkal néha cserélgetünk.

Így választottunk munkát... Nem egyből sikerült, de mostanra mindketten olyat csinálunk, amiben hiszünk, és ami a kislábnyomos életmódot segíti különböző módokon. Mára nagyrészt helyben is van. Igényel viszont utazást is elsősorban az európai szintű kislábnyomos eszmecsere és tanulás érdekében, és ezt nem mindig tudjuk vonattal megoldani.

Így igyekszünk mindennapjainkat is kislábnyomosan bonyolítani... sok mindenben sikerül, pl. élelmiszervásárlás helyben, kevés hulladék és komposzt, biciklizés és hibrid autó, biokert, sok főzés és eltevés, unokaöcsökkel- és húgokkal kreatív szabadidő, tengeren-innen nyaralás., de kihívásokkal azért persze küzdünk. Leginkább talán azzal, hogy itthon ma minimális "fentről" érkező illetve rendszerszintű támogatást kap ez az életmód, filozófia és még mindig különcnek számítunk... Nna, de közben várjuk, hogy mi is nagyobb nap-fogyasztók lehessünk.

 

 

Képek: Vadovics Edina és Kristóf©

 

Antal Orsolya és Fitrianék kislábnyoma
Nagycsaládunk városi életmódjában sok minden tudatosan kislábnyomos, de azt is be kell vallanunk már rögtön az elején, hogy vannak olyan döntéseink is, amelyek inkább anyagi megfontolásból, mint zöld elkötelezettségből kislábnyomosak, ld. belföldi nyaralás külföldi helyett, autó mellőzése stb.
Amire tényleg büszkék vagyunk az alapnak számító

  • tömegközlekedésen és gyalogláson;
  • szelektív hulladékgyűjtésen;
  • helyi élelmiszerek beszerzésén;
  • befőzésen, eltevésen;
  • árammal és gázzal való takarékosságon;
  • ruhaneműk újrahasznosításán;
  • öko mosó- és tisztítószerek, újrahasznosított papírból készült zsepi/wc-papír/konyhai törlő, és részben lebomló pelenka használatán stb. …

…túl, az a zalai dombok közt megbúvó telkünk, amelyet nem adnánk fel semmiért a világon :) Itt pihenjük ki minden nyűgünket és fáradtságunkat, de ami a lényeg: itt mutatjuk meg a gyerekeknek, hogy mit jelent és mit ad a föld, mi a – vegyszermentes! – élelmiszertermelés és szőlőművelés, mi a kétkezi munka, a vízzel való takarékosság, a komposztálás és a víz nélküli komposzt wc, mi fán terem a szüret és a gyümölcsfeldolgozás, milyen kincseket rejt az erdő, milyen a szarvasbőgés és rókaugatás, hogy néz ki a gyurgyalag és a borz, milyen napi 16 órában a szabad levegőn élni mindenféle kütyü és technikai kényelem nélkül, tele alkotási kedvvel és kreatív ötletekkel – szóval: kert, erdő, nomád élet. De utazás. Az autózás karbon-lábnyomát némileg enyhítjük azzal, hogy a leszüretelt terményt igyekszünk minél többekkel megosztani a városban, így elég sokaknak jut a garantáltan bio gyümölcsökből.
Talán nem meglepő, de a (közel)jövőben szeretnénk kiköltözni a városból.. Cél az is, hogy visszafogjuk az életünket minden szinten uraló tárgyak további gyarapodását, azaz minél kevesebb új holmit engedjünk be az ajtón, és ami van, azt is redukáljuk a valóban fontos dolgokra. Szeretnénk felfedezni és csatlakozni minél több és többféle megosztó/csere-bere/szívesség közösséghez is.


Képek: Antal Orsolya©


Péter Emőke kislábnyoma

Az én lábnyomom: néha tűsarkú, néha bakancs.

Saját kislábnyomos életmódomból leghamarabb a hiányosságok, a be nem tartott igéretek és vállalások jutnak eszembe.
A tanult és tapasztalt kislábnyomos életmódból a mindennapi dilemmákat, karcoló kérdéseket, állandó mérlegelésket tartom a legfontosabbnak: azt, hogy megtanultam megkérdőjelezni az átlagosnak, normálisnak számító életmódot.
A húsfogyasztás nélküli étkezés, a helyi termékek fogyasztása már számomra normális, mint az is, hogy ruházatom 90%-át használt ruhaboltból vásárolom. Mert sokszor az is kihívást jelenthet, hogy “milyen olcsó” termékekkel vettük körül magunkat, gondolok itt egy századik sárga fülbevaló vagy századik fehér poló vásárlása fölötti dilemmáimra.
Szabadidőmet szeretem viszonylag közeli gyalogtúrákkal teletömni, ajándékozásnál előnybe részesítem az élmények ajándékozását, például kirándulás, masszázs.
Empatikus személyiségemből kifolyólag nagyszámú baráti körömben sikerült néhány kislábnyomos ötletet, kérdéskört elfogadhatóvá tenni, emberi agyakban elindítani egy másféle gondolkodásmód lehetőségét.


Képek: Péter Emőke©

 

Király Andrea és családja kislábnyoma

A saját kislábnyomos életmódomon gondolkodva arra jöttem rá, hogy az egyes életszakaszok változásai jelentősen befolyásolják szokásainkat – beleértve a kislábnyomos szokásokat is. Egyetemistaként például biciklivel jártam a közeli piacra, és kedves helyi néniktől szereztem be a heti betevő jó részét; vonattal közlekedtem a suli és a szülői ház között, és turkálókból öltözködtem.
Feleségként és kétgyermekes anyaként ezek a szokások kissé átalakultak, hiszen már négyünk igényeinek/napirendjének megfelelően kell szervezni az életünket. Mivel tavaly kiköltöztünk egy kisváros szélére, onnan jobbára csak autóval tudunk eljutni az oviba/munkahelyre, és csak ritkán, egy-egy kirándulás alkalmával pattanunk biciklire; cserébe viszont a gyerekek a hazaérkezés pillanatától kint szaladgálnak az udvaron, fára másznak, és lelkesen segédkeznek a kertészkedésben és diószedésben. A turkáló fogalma átalakult bababörzévé; a gyerekek ruháit kezdettől a kéthavonta megszervezett börzéken szerzem be más anyukáktól, szuper minőségben és áron. A vonatozással is próbálkoztunk már, és egy doboz legóval meg pár mesekönyvvel felszerelkezve egész jól bírta a csapat a háromórás utat.
Szintén a családi élet velejárója volt nálunk az elmúlt három év nagy projektje, a családi házunk kialakítása, mely során nagy hangsúlyt fektettünk az energiahatékonyságra; a megfelelő szigetelés kialakítása, fával tüzelés, energiahatékony háztartási gépek beszerzése, a szürkevíz hasznosítása mind fontos szempont volt, melyekkel amennyire lehet, mérsékelhetjük a család energiaigényét.




Képek: Király Andrea©